Los Angeles Santa Monica

Santa Monica egy része a Los Angeles -i utazásunknak, így erről inkább fotókat fogok mutatni, a szöveges bemutatás nem lesz annyira terjedelmes, mint a többi beszámolómnál. 🙂

Aki Los Angeles -be látogat az meglátogatja Santa Monica -t is. Ezt tényleg ki merem jelenteni, hiszen annyira nagy a hype körülötte, hogy ezt egyszerűen látni kell érezni kell a víz közelségét, a légkört a mindent. Mi is így tettünk, ittlétünk alatt összesen 3x voltunk lent a parton.

Elindulás a partra

Először is le kell szögezzem, mi nagyon az év elején voltunk itt, ennek megfelelően az idő rettenetesen szélsőséges, egyik nap tényleg 40 fok a másik nap meg 10. Persze az első vízparti napunk alatt még a szél is fújt nem kicsit. A lakásunktól kb 5 percre volt egy buszmegálló ami egyenesen levitt bennünket a partra. Eredetileg nem nagyon akartunk helyi tömegközlekedéssel menni sehova, a biztonságot szem előtt tartva, de most úgy gondoltuk megnézzük mit mutat a buszozás Los Angeles -ben. 🙂

Meg is érkezett a busz, ugye jegyet nem tudtunk venni sehol a környéken gondoltuk majd a buszon. Felszálltunk mondom a sofőrnek aki mellesleg nő (nem nagyon láttam korábban női buszsofőrt), hogy kérnénk 2 jegyet Santa Monica -ig. Erre az volt a kérdése, hogy van-e aprónk, hát mondom nincs sajnos, amire annyit mondott, hogy oké akkor hagyjuk üljünk csak le. WTF? – Hát leültünk mögé. Vártuk, hogy majd ad valami megállóban, vagy valahol, de aztán nem. Elkezdett velünk beszélgetni, honnan jöttünk, hogy érezzük magunkat itt. Illedelmesen válaszoltunk széles vigyorral. 🙂 Majd annyira elment az idő ahogy így beszélgettünk, hogy le is értünk a partra. Szólt is, hogy megjöttünk a következőnél szálljunk majd le. A busz amúgy sokkal tágasabb volt mint az Európai társai és elég alacsony ülések voltak benne, így könnyen tudott mindenki mindenkivel beszélgetni (ha akart). Kérdeztük a sofőrtől, hogy majd ott fizetünk-e vagy hogy lesz ez. Erre csak annyit mondott, hogy nem kell, hagyjuk csak élvezzük az utazást. 🙂 – Hát mondom oké. Úgy 30-35 perc volt az út, az utasok akik fel le szálltak tipikus városi emberek, ki munkába ment ki munkából jött (feltehetőleg), de a biztonsággal semmi gond nem volt, teljesen rendben ment minden.

Leszálltunk a parttól kb 2 utcára, ahol annyi ember sétált, hogy szinte ijesztő volt az egész, persze rend volt semmi káosz. 🙂 Egyből el is indultunk a part irányába, ahol több lakókocsiból árulták a különböző speckó Mexikói kajákat, hát nekünk azonnal kellett kettő. 🙂 Az egyiket csípősre kértük. Mexikóban szerintem máshogy definiálják az erős szót, a hajam majdnem leégett. 🙂

Leültünk a fűbe, mert úgy láttuk ez itt így normális, majd elfogyasztottuk az „enyhén” csípős Mexikói fogalmam sincs miket. 🙂 Ahogy itt végeztünk indultunk is le a partra.

Bejutás a partra és a stégre

Alig vártuk Los Angeles -i utazásunk alatt, hogy lejussunk a partra és megnézzük a dokkot, a vidámparkot és az egész környéket. A legkönnyebb lejutás a part mellett húzódó autóútról volt, de mi persze nem ezt választottuk. 🙂 Volt egy lejáró a stégtől kicsit jobbra feljebb, egy híddal az út felett. Ez a fenti képen jól látszik is. 🙂

Santa Monica strandja óriási kb. ameddig a szem ellát, ezzel szemben a stég a mini vidámparkkal együtt is kicsi. A part felépítése gyakorlatilag úgy néz ki, hogy kb 3-4m széles beton járda, ami a gyalogosoknak és bicikliseknek egyaránt szolgál, ez végig húzódik az egész partszakaszon, majd ezt követően kb. 100-120m széles homokos tengerpart amiben sima sportcipőben azért bajos közlekedni, de mi megoldottuk ezt is mezitláb. 🙂 Tőlünk balra már látszott Santa Monica -i stég a vidámparkkal, mindennel. Aztán kb ennyi. A parton semmi más nincs is. Erre a stégre koncentrálódik minden, és ameddig a szem ellátott nem is volt más. A stég relatív hosszú befele olyan 200m lehet talán kicsit kevesebb. A szélessége úgy 50-60m. A baloldalán a kis mini vidámpark a nagy kerékkel és egy hullámvasúttal, pár kisebb hamburgerező és ajándék bódék. Beljebb haladva van egy nagyobb épület fa lépcsőkkel, amiben természetesen étterem van közvetlen rálátással a vízre. Aztán nagyjából ez az egész Santa Monica. Amire ide elértünk újra megéheztünk egy igazi Amerikai hamburgerre, ha már itt vagyunk alapon. – Be is mentünk az elsőbe ami a stégen volt már fent. Nagyon hideg volt, és fújt a szél. Ennek ellenére az ajtókat nyitva tartották, hogy biztos legyen a dolog. Kikértük a hamburgereket, majd kaptunk egy cetlit amire rávésték a nevemet, TBOY felirattal. Szerintem a fiatalember eléggé elértette a Tibort -t. 🙂 Na mind1, be tudtuk azonosítani magunkat. Aztán nagy sokára kiabált is, TBOY TBOY! Ugrottam is egyből. 🙂 – A hamburger semmi extra nem volt, semmi plusz Amerika sima hagyományos. Annak ellenére igen jó volt.

Itt végeztünk mentünk tovább kifele a stégen. Balról a vidámpark, pár butik és ajándékbolt jobbról pedig a stég széle korláttal. A végére érve egy kapualjhoz hasonló éttermen keresztül lehetett kijutni a vízhez. Kétoldalt nagy fa lépcsők amin jó időben napozni lehet. Itt kicsit megpihentünk majd mentünk le a vízhez.

Alapvetően alig 1-2 órás programot rejt az egész, ha nagyon kényelmesen ráérősen járja végig az ember. Pár étterem, büfé, és maga a mini vidámpark és kb ennyi. Nyáron biztosan tömve van emberrel a part kilóméterekig, de most kifejezetten a stég köré gyűlt mindenki. Át lehet sétálni a stég alatt, ami durván jó, de ennek is elmegy a varázsa pár kör után. A part ahogy azt a filmekben is láthatjuk tele van őrbódékkal. Gyümölcsárus nénik és bácsik sétálgatnak az emberek között, kínálják a portékáikat. Így februárban kicsit melankólikus a dolog, biztosan sokkal másabb nyár derekán.

Kifele menet egy fiatalokból álló rock zenekar nyomott egy koncertet a járda szélén, ami nagy tömeget rántott össze pillanatok alatt maguk köré, ez tipikus Amerika. Nekem nagyon tetszett a dolog, a fotógalériában pár kép található is róluk. 🙂

Összegezve

Összességében nagyon szuper élmény volt az egész Santa Monica -i kaland. Ugyan csak 3 napot voltunk lent, minden nap visszabuszoztunk, de ezzel úgy gondolom kimerítettük a februárban fellelhető összes lehetőséget. Nyáron tutira tele van különböző programokkal, na meg kb 2000 emberrel minden nap. 🙂 Sajnos a filmekből kiindulva sokkal-sokkal többet vártunk az egésztől. Hollywood a filmvásznon nagyon jó szögekből mutatja be a partot, de a valóság ettől nagyon messze van. Persze feltaláltam magam, rengeteg fotót tudtam készíteni az itt töltött idő alatt. Santa Monica ilyen, egyszer meg kell nézni, ha nincs más dolgod és amúgy is Los Angeles -ben jársz, de többet sajnos nem tud. Csak a stégért és a partért ide jönni, nagyon nagy pénzkidobás.

Ennek megfelelően mi is inkább a parton körbe futó beton járdán – bicikli úton haladva néztük meg a környéket, ami persze nem állt másból mint gyors kajáldákból, vagy különböző butikokból ahol mindenféle kínai cuccokat árultak, főleg strandoláskor használható kellékeket, gumi kacsát. 🙂

A stéghez közel van egy bevásárló utca, ami nem túl nagy talán 1 km lehet az egész hossza, de cserébe tömve van üzletekkel és különböző speciálisabbnak mondható üzlettel, pl. volt egy akkora Apple Store, hogy a pofám leszakadt. Nagyjából akkora lehetett mint egy kisebb városi stadion otthon. Volt egy Converse cipőbolt, ahol ha vettél egy cipőt akármit rányomtattak neked akármilyen mintát, logót tényleg bármit akár a saját fotódat is, ez érdekes volt, kár hogy 2 nappal előtte vettünk Converse cipőt a város másik felén. 🙂

Akartam venni egy LA baseball sapkát, ha már Amerika, ha már Los Angeles akkor kell egy (MUST HAVE), meg is találtam a kiszemelt áldozatot, csak elolvastam a bent lévő cetlit: MADE IN CHINA – na ne. Semmi Amerika semmi Los Angeles, csak made in China itt is, szuper.

Visszafele betértünk egy bevásárló központba ahol az üzletek között járva na ki jött velünk szemben? 🙂 – A Walking Dead egyik főszereplője Daryl 🙂 – Akart velünk egy közös fotót, de nem értem rá, mondtuk neki, hogy majd máskor bocs. 😀 😀 😀

A környező városrészek utcáin elképesztően sok ember (mi lehet itt nyáron?), ahogy azt a filmekben is látni, vagy talán még több. Olyan tömeg hömpölyög mindenhol, hogy nagyon észnél kell lenni, ha az ember még tájékozódni is akart. Mi ugye busszal közlekedtünk, és a buszmegállók nem úgy vannak mint otthon. Teljesen beleolvadnak a környezetbe, nincs nagyon kint semmi, csak egy pici tábla, nincs külön buszmegálló. Ez kissé megnehezítette az első buszozásunkat vissza a támaszpontra, de azért nem vesztünk el.

Ami tetszett Santa Minica -ban

  • A feeling a hangulat, meg amúgy kb minden.
  • A parton nagyon kevesen voltak. 🙂
  • A stégen relatíve gyorsan el tudtunk jutni a belső víz felőli részéhez, és még könnyen ülőhelyet is találtunk az egyik lépcsősor tetején, és nagyon sokáig tudtuk szemlélni a viezet.
  • Akárhova is mentünk egy másodpercre sem éreztük, hogy ne lennénk biztonságban.
  • Az emberek kedvesek, segítőkészek.
  • A stég alatti átjárás.
  • A part tisztasága.
  • Az emberek nem foglalkoztak másokkal vagy nem zavarták a másikakat. (Egyetlen egy gyökér volt mindössze aki a fiatal lányokhoz kéretlenül odaült és paraszt módon viselkedett, majd a sörösüvegét dobálta a vízbe, próbált pár emberrel kötekedni meg kiabált és hasonló, ez volt az egyetlen ilyen. De aztán senkit sem érdekelt különösképpen így odébb állt. Bennünket szerencsére elkerült.)
  • A madarak odajöttek hozzánk egész közel, sőt volt olyan sirály amelyik a perecet kivette a zacskóból. 🙂
  • A naplemente atom, de tényleg, ilyet valóban nem sok helyen látni. A fotók között elég sok naplementés képet lőttem.
  • Tetszett az, hogy február van de mégis a nap melegen süt. A víz ugyan borzasztóan hideg, de a parton a homokot már átmelegítette a nap, egész nap mezitláb lehetett lenni mégsem fáztunk meg.

Ami nem tetszett Santa Monica -ban

  • A stég viszonylag kicsi, vidámparkostul mindenestül. Persze akinek ez jön be annak nem lesz csalódás. Elég sok ember mászkált folyamatosan, tömegnyomor a köbön. Ide autókkal is fel-fel hajtottak, az alsó felében konkrétan autó-parkoló is van.
  • Sajnos csak pár órás, maximum fél napos program azoknak akik programokat és egyebeket keresnek itt. Akik napozni jönnek azoknak szuper jó hely, de talán nem az év elején. 🙂
  • Rengeteg a fotós naplemente könyékén. Mi több komolyabb hadosztállyal találkoztunk volt ahol még 30 fő is volt egy kupacban, állvánnyal gigantikus felszereléssel mindennel, és szinte időt kellett kérni, hogy a naplementét le tudjam fotózni ember nélkül. Többször rám is szóltak, hogy menjek arrébb. Azért mindennek van határa, mégis csak Somogy Megyéből jöttem ezért a naplementéért. 🙂
  • A homokos part nagyon széles kb 100-120m séta mire az ember eléri a vizet, így a cipőt ajánlatos lehúzni már egészen kint az út mellett. Kifele ugyanez. Befele még nem probléma, de kifele mire kiérsz a vastag és finom homokon annyira tele megy mindened, hogy nekem kb 10 perc takarítás volt mire fel tudtam venni újra a cipőmet.
  • A naplementét követően a tömeg egyszerre megindul a város felé. Ez minden nap így történt. Na ez szívás, mert rengetegen vannak.

Vissza mennénk?

Los Angeles -ért mindenképpen. Csak Santa Monica -ért nem. 🙂 Santa Monica valóban kicsi és inkább ilyen egyszer nézős program ami maximum fél nap alatt kimaxolható. Ha valaki szeret a partün üldögélni, lazítani annak persze rendben van, de ezt a feelinget bármilyen vízparti történet hozza. A stégen a mini vidámparkon és a kajáldákon meg az ajándék árusokon kívül semmi sincs. Hideg volt, fújt a szél, kabátban elviselhető volt az időjárás még verőfényes napsütésben is.

Kapcsolódó oldalak

  • Los Angeles Hollywood
  • Los Angeles Downtown
  • Grand Canyon
  • Las Vegas