Fuji X100v teszt - A bevezető
A Fuji vagy más néven Fujifilm nemrég frissítette az X100-as szériáját, melynek legutolsó tagja a Fuji X100V amihez nekem is sikerült hozzájutni.
Ez a teszt is mint ahogy a többi, elsősorban személyes tapasztalataimról szól, elfogultság mentesen. Elmondom mit éreztem, és tapasztaltam a Fuji X100V használata közben, mik voltak azok amik tetszettek, és mik amik nem. Mivel sokáig Leica Typ-109 -et használtam, így sok esetben fogok visszacsatolni és egy kis összehasonlítást csinálni.
Fontos, hogy nem vagyok egyetlen márkának sem az embere, posztom nem vásárlási tanácsadás, Fuji fanok talán jobb, ha nem is olvassák tovább, mert lesznek dolgok amik nem biztos, hogy elnyerik a tetszésüket. 🙂
A technikai jellemzőket mindenki megtalálja a neten ezer helyen, így ezekre nem is térnék ki olyan részletességgel. A gépről készült fotók saját készítésűek.
Előzmények
Nagyon régóta nézegetem a Fuji fényképezőgépeket, egyszer bele is futottam egy Fuji X-H1 típusba, ami sajnos nálam nem hozta az elvártakat, így hamar meg is váltunk egymástól. Ezt követően fenntartásokkal kezeltem a Fuji témát, nagyon óvatos voltam és mindig is fenntartottam azt, hogy a Fujival fotózni élmény, de nem kell tőle csodát várni! Ezt azért is gondolom így, mert személy szerint nekem a Full Frame elengedhetetlen. Nagyon sok fórum és csoport tagja vagyok ahol a Fuji az isten, sokaknál mert Fuji, sokaknál mert valóban megtalálták bennük azt amit kerestek és elmondásuk szerint a többi márka nem nyújtott számukra az elvártakat. Ez utóbbit teljesen tiszteletben tartom. Mindenki azzal fotóz amivel szeret, amivel teljesen meg tudja valósítani saját elképzeléseit. Viszont nem szabad egyetlen márkát sem az egekbe emelni csak azért mert van rajta egy felirat.
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Fuji körül nagyon nagy hype van, nagyon nagy túlértékelés és sokan sokkal többet látnak benne mint ami valójában bennük rejlik. Az általam tesztelt és kipróbált típusok: X-H1, X-T2, X-T3, X100V.
Az élet viszont úgy hozta, hogy vágytam már a Leica Typ-109 után kicsit másra. Sok évet töltöttünk együtt, nagyon nagy megelégedéssel, de ennek az időnek vége lett.
Fuji kompaktom még nem volt, így elkezdtem nézegetni az X100 sorozatot. Sajnos nem volt alternatíva a Leica -t követően, hiszen a többi gyártó messze nem hozza azt a szintet amit egy Leica után az ember elvárna egy következő fényképezőtől és itt nem a technikai képességekre, sokkal inkább az élményre gondolok. A keresgélés közben sokféle tapasztalatom gyűlt össze. Sajnos inkább negatívak.
A használt piacot böngésztem, és próbáltam megtalálni legalább egy X100F -et. Az eladó példányok amik halkan megjegyezném eléggé ritkák, ár szempontjából annyira nagy szórással kerültek elém, hogy nem tudtam hirtelen mi is történik. Már az X100V is megjelent több mint 1 éve, és az F -ért volt, hogy kértek 1200 eurót a külföldi és a hazai piacon egyaránt. Persze felszereltség és állapot függvénye is volt az árazás, amit teljesen el is fogadok. Azt viszont nem, hogy egy F-ért többet kérnek használtan mint egy új V -ért. Találtam olyan hirdetést, ahol a használt V 25.000 Ft-al volt olcsóbb mint az új. 🙂 Ne már!
Ahogy telt az idő, egyre kevesebb lett az F-ből, egyre ritkábban akadtam rá eladó példányokra, amikre meg igen, azok vagy nagyon leharcolt állapotban voltak, vagy annyiért már V-t is kaptam itt-ott.
A vásárlási szándékom a keresgélésbe, telefonálgatásokba és üzenetváltásokba ölt órák sokasága mögött úgy éreztem alább hagyott, és el kellett fogadnom azt, hogy ez nem F lesz, hanem meg fogom venni a V-t. Egyszerűen akkor abban a pillanatban nem volt értelme F-ben gondolkodni.
Interneten fellelhető infók alapján az F azért lassú, nem egy élesség bajnok és még sorolhatnám amiket negatívként olvastam róla. Nem nagyon akartam kompromisszumokat, mert azért a váz elég drága. Persze a V is kompromisszum lett, mint később kiderült, de ne rohanjunk ennyire előre. 🙂
Tények - a kicsomagolás
A doboz fekete, elegáns, sehol semmi sallangó és mellette nehéz is, így joggal érezhetjük, hogy valami különlegeset, valami olyat rejt amiből nem spórolták ki az anyagot. Ez a kivételt követően be is bizonyosodott. Durva cucc, nagyon nagy haverok leszünk. 🙂 A váz valóban mint egy ékszeres doboz, egyszerűen már most imádom, holott még be sem kapcsoltam. Nincs nagyon hozzá fogható érzés, a Leica volt ilyesmi annó mikor azt csomagoltam ki. A forma zseniális, élőben meglepően nagyobbnak hat mint azt a képeken az interneten látni lehetett. Teljesen más érzés kézben fogni és testközelből nézegetni. Alig várom az éles bevetéseket.
A kicsomagolásról külön fotókat nem készítettem, mert akkor valahogy nem volt rá érkezésem. 🙂
Doboz tartalma
A gépen, a töltő kábelen (töltő fej és adapter nincs) és a szokásos dokumentációkon kívül nem sok minden. Kapunk hozzá egy vaku papucs takaró lapkát, amit az első bevetés közben el is hagytam 🙂 - ez később meglett.
Valahogy mindig úgy vagyok ezekkel a prémium eszközökkel, hogy szeretem azt érezni a törődést, hogy nem filléreskedik a gyártó. Szeretem azt érezni, hogy ha már ennyit költök egy ilyen fényképezőgépre, akkor meg vagyok becsülve, szeretnek érte, és még sorolhatnám ezeket az apróságokat, amiket talán valahol jobbal várhatnék el. De nem. Itt ez annyira nem sikerült, lásd Sony A7 II, Sony A7 III, vagy Sony A7 IV - egyszerűen hiányolom a töltő fejet és adaptert, hogy azt a tetves akkumulátort nemár, hogy a vázzal együtt kell felrakjam tölteni az amúgy is csak kb 20cm-es töltőkábelre. Választott típustól függően 15-25.000 Ft felárért lehet is ilyenünk.
Első bekapcsolás
Szokásos konfigurációs beállítások, dátum, idő, nyelv. Az első észrevétel, hogy a menü azért nem annyira áttekinthető, nekem továbbra is a Canon menü szerkezete a top. Az LCD kijelző nagyon szép minőségben adja vissza az információkat. A belső EVF is szuper. Ezekre valóban semmilyen panasz sem lehet. Fogásra szenzációs, a méretei talán egy hangyányit nagyobbak a várt kompakt érzéshez képest, de nekem pont optimális. Leica Typ-109 jelentősen kisebb.
Fuji érzés
Ékszeres doboz, nem nagyon tudok rá mit mondani. A Fuji érzés teljesen bejött, talán nem annyira tetőzött mint sok Fuji fanatikusnál, de azért érzem amit kell. 🙂 Nem sokan tudnak elmenni mellette úgy, hogy nem teszik szóvá, hogy de jó kis filmes géped van. Valóban többen filmes fényképezőnek nézik elsőre ami nekem abszolút bejön. Egyáltalán nem hivalkodó, teljesen szolid a maga módján, és mellette brutális technika van benne. Utazáshoz szerintem a legjobb opció ami jelenleg elérhető a piacon.
Fuji TCL-X100 II telekonverter
A Fuji X100v teszt része a Fuji TCL-X100 II telekonverter tesztelése is egyben. A telekonverter szintén Fuji gyártmány nem is tudom ebből létezik-e utángyártott. A felhelyezése roppant egyszerű, az objektívre kell csavarni. Használata által nagyobb látószöget kapunk a 35mm-re számolt gyári optikából. Utazáshoz ez azért elég jól tud jönni. A konverter egyetlen hátránya, hogy nagy eléggé előre lóg, ezáltal a váz előre is bukik. Ugyanennek az adottságnak van egy másik hátránya is, mégpedig az, hogy a beépített vakut nem fogjuk tudni használni akkor, ha a telekonverter is tent van, mert a vaku annyira alacsonyan van, hogy az alsó részét a képnek a konverter egyszerűen kitakarja, és oda nem jut el a vaku fénye. Egy ilyen félkörhöz hasonló területen nem lesz vaku. 🙂
Beépített film szimulációs presetek
A Fuji fényképezőgépeknek szerintem ez az istene. A bépített film szimulációk szenzációsak, főleg azért mert egyedieket is ki tudunk alakítani magunknak. Ettől lesz számomra a Fuji az ami. Sajnos a Fuji -n kívül ezt a megoldást egyetlen nagyobb gyártó sem követi.
Fuji menü
A Fuji X100v teszt elkészítése alatt a menü bemutatását vártam talán legkevésbé. Ez azért van így, mert egyszerűen nem szeretem annyira. Nekem valahogy ez az egész menü elgondolás nem egyértelmű. Továbbra is azt mondom, hogy a menü kezelhetősége szempontjából a Canon -nak nincs párja.
Ami tetszett a Fuji X100v teszt közben
- Az anyaghasználat, tényleg egy ékszeres doboz.
- Imádok vele fotózni, nem tudom leírni pontosan az érzést, és hogy miért, egyszerűen csak.
- Egyszerre RAW és JPG ez szuper, de ugye a presetek kizárólag a JPG képekre tehetők rá. A Fuji RAW fileok is szuperek, jól lehet velük dolgozni. Bármilyen RAW feldolgozó szoftver felismeri őket.
- A filmes korszakot idéző fotózás élménye. Az utca embere is külsőleg úgy ítéli meg, hogy valami régi filmes gép lóg a nyakamba, ez többször előfordult, hogy ismerősök szóvá tették akik először látták a vasat.
- Nagyon szuper, hogy az EVF lehet analóg is, így tulajdonképpen csak átnézünk a keresőn, ami ismét csak fokozza a régi idők érzéseit. Itt külön kiemelném, hogy az EVF analóg és digitális módban is használható egyszerre, amit azt jelenti, hogy ugyan analóg átnézünk a keresőn, de jobb alsó sarokba oda lehet rakni az EVF digitális képét, így egyszerre látjuk a kettőt.
- A kezelőszervek. Bár egy kicsit trükkösek néhol, pl ISO állításra rá kellett keressek a youtube-on, hogy hogyan is működik. A fotókba nagyítást teljesen véletlenül találtam meg és sorolhatnám. 🙂
- A beépített vaku nagyon oldschool képet ad és szerintem sok esetben elég is a fényereje. Ettől függetlenül külső vakut tudunk csatlakoztatni, így a vakuzás is teljes értékű lehet.
- Fókusz gyors és pontos. Úgy olvastam az előző szériáknál ezek nem voltak valami sárkányosak.
- Egyedi film szimulációs effektek készíthetőek a vázon, amit imádok, és úgy érzem ki tudtam dolgozni magamnak a legjobbat amire vágytam. Ez a színvilág látható a lenti referencia fotókon is. Ezt még folyamatosan finomítom, de egyenlőre nekem ez tetszik a legjobban.
Ami nem tetszett a Fuji X100v teszt során.
- A Drive / Delete gomb elhelyezkedése a vázon szerintem a lehető legrosszabb helyen van (bal felső rész, a kereső mellett). Ha pl. törölni akarok egy fotót, számomra egyértelmű, hogy a bal kezemmel nyomom meg a Delete gombot, hiszen ahhoz van közel. Igen ám, de ha a kereső fölé kerül az újjam kikapcsol az LCD kijelző így nem látom tovább a képet amit törölni szeretnék. Ha lehúzom onnan az ujjam akkor újra látszik a kép az LCD-n és így tovább. Ergó ha törölni akarok kénytelen vagyok kényelmetlenül is de jobb kézzel, vagy valahogy úgy ballal megoldani a törlést, hogy közben ne kapcsoljon ki a kijelző.
- Akkumulátor kapacitás. Max 300-350 fotó / akku ideális környezeti viszonyokban, ami nem sok, de talán annyira nem is kevés, ha nem nézegetjük vissza a fotókat akkor akár 400 is lehet.
- A beépített filmes presetek nagyon jók, de azért erősen túlértékeltek.
- Lassú, amikor bekapcsolom idő mire teljesen kész állapotba kerül és el tudom készíteni az első fotót. Hirtelen elém kerülő témák esetén sajnos nem állja meg a helyét.
- A nyakpánt, rettentően bök, konkrétan elviselhetetlen, utálom.
- Ennyi pénzért nincs akku töltő fej, se adapter, az akkut csak usb-vel számítógépről vagy valamilyen töltő fejjel tudjuk tölteni. Azért ennyi pénzért, már joggal várnám el, hogy legyen egy külön töltő fej a kábel mellé, pl.: 2 akku esetében mindegyiket a fényképezőbe lehet csak feltölteni. Leica Typ-109 -eshez alapból jár a külső akku töltő! Ha nem vesz valaki külön töltőt, akkor konkrétan nem tudja használni a fényképezőt amíg az egyik akku töltődik: ULTRA GÁZ!
- A töltő kb úgy 20cm hosszú. 🙂 (Természetesen ez bármilyen USB-C töltő kábelre cserélhető ami hosszabb.)
- Az akku töltése rettentően lassú.
- Nem lehet, vagy nem jöttem rá, hogy hogyan kell kikapcsolni teljesen a külső kijelzőt.
- Kompakt géphez képest talán kicsit nagy, az ekkora méretet nem feltétlenül indokolja semmi.
- Bármilyen objektív védő-t teszünk fel az objektív végére, vakuzás közben belelóg a beépített vaku fényébe, és a fotón ki fogja takarni a kép alsó részeit, így oda nem ér el a vaku fénye. Ez ugyanúgy igaz a Fuji TCL-X100 II telekonverterre is. Ez ugye a konstrukcióból adódó probléma. A Leica Typ-109 esetében ez úgy működött, hogy csak külső vaku volt, amit a fényképezőhöz mellékeltek, így a vaku pozíciója jóval magasabbra került, az objektív kitolt állapotban sem akadályozta a vaku fényét.
- Fekete kivitelben a felületek és élek nagyon sérülékenyek. Az objektív gyűrűi kisebb behatástól is megsérülnek. Az összes ujjlenyomat és szennyeződés látszik. Ezüsttel nem volt tapasztalatom így arról nem tudok mit mondani.
A Fuji X100v teszt fotóit a vázról Iphone 11 PRO Max -al készültek.
A referencia fotókon melyek alább láthatóak saját egyéni film szimulációs beállításaim vannak. Ezeket a beállításokat a vázban állítottam be, így a képeken semmilyen utómunka vagy módosítás nincsen. Minden fotó JPG-ben készült el.
A finálé / Összegzés
Imádom, teljesen méltó utódja a Leica Typ-109 -esnek. Mindenhova viszem magammal, számtalan helyzetben tökéletes társamnak bizonyult és az élmény amit ad valóban páratlan. Mindenkinek ajánlom aki az X100 -as szériában gondolkozik.
Itt is elérhető vagyok: Instagram
