Colombia Medellín, igen a helyiek Colombia –nak és nem Columbia –nak írják ezért maradok ennél a továbbiakban én is. Számtalan helyen találkoztam az alábbi felirattal: It’s Colombia Not Columbia.

A kezdetek

Azonnal hozzá kell tegyem a beszámolómhoz azt, hogy amikor Colombia lehetősége először felmerült egyből az villant az agyamba, hogy na itt aztán most kockára tesszük a biztonságunkat elég keményen. Először nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget mert bőven volt még idő az utazásig, de ahogy közeledett az indulás napja egyre feszültebb és nyugtalanabb voltam. Ennek oka első sorban a biztonság és az Európából ismert információk Colombia –ról.

Az utolsó héten az indulás előtt elkezdtem bújni az internetet és a lehető legtöbb információt, mások tapasztalatát, beszámolóit felkutatni Colombia –ról és főleg Medellín –ről. Hát nem találtam sok jót, de azt egyből, hogy Medellín 10 éve a világ 3. legveszélyesebb városa volt. Szuper. A gyilkosságok száma és az erőszak a városban brutális mértékben volt jelen. Ezek voltak az első infók amik elém kerültek. Megmondom őszintén többször próbáltam feleségemet lebeszélni az útról. Találtam viszont ugyan kevés de pozitív tapasztalatot is az interneten. Ahol leírták, hogy Colombia és főleg Medellín rettentően sokat fejlődött az elmúlt években és a biztonság is rendben van, kivétel a város pár kerületében ahova igazából éjszaka nem célszerű menni. Ezekkel az információkkal vágtunk neki a nagyvilágnak.

Egy hangyányit itt visszalépnék, mert gondolom sokakban felmerült a kérdés, miért is mentünk mi Colombia -ba? Feleségem egy konferencián tartott előadást, én pedig a rendezvényt fotóztam. Az esetek túlnyomó részében amikor egy ilyen messzi világba utazunk ugyanez a felállás kis eltérésekkel. 🙂

Eljött hát az utazás ideje. Először pár napot Spanyolországban pontosabban Alicante –ben töltöttünk (szintén konferencia, szintén előadás, és szintén fotózás), majd innen repültünk tovább Miami –ba majd Colombia – Medellín városába. Az egész utazás Alicante –ből 23 óráig tartott, gyakorlatilag 1 teljes napot utaztunk. Az átszállások és a némi várakozás a reptéren kicsit kellemetlenül telt, de ezen felül semmi extra nem történt. Miami reptere elég érdekes, ha pl átszállással megy valaki akkor először ki kell mennie a reptérről, hogy bejusson a csatlakozásokhoz. Ezt korábban sehol sem tapasztaltuk, így meg kellett kérdezzük, hogy hol van a csatlakozás, mert talán még ma is ott keresnénk. Elképesztően fáradtak voltunk mire Miami –ban fel tudtunk szállni a Medellín –be tartó járatra. Ez a szakasz volt a legrosszabb. Az út kb 4 óra volt még innen, ami alatt a fáradtság és a kényelmetlenség olyan mértékeket öltött, hogy kb azt sem tudtam hol vagyok, minden bajom volt, szűk volt a hely, nem fértem el, törte a térdemet a hátamat a mindenemet a minden. Ideges voltam, nem találtam a helyem. Világvége! Colombia ne már, nem akarom! 🙂

Leszálltunk Medellín repterén, és azonnal bevillant, hogy ez már Colombia. Atom fáradtan ugyan, de mindenben problémát kerestem és figyeltem, hogy hol vannak gyanús alakok, miket kell elkerülni. Persze otthoni barátaim is fokozták az érzést, volt aki konkrétan elköszönt és azt mondta: „örülök, hogy megismerhettelek”. (Roland)

A megbeszéltek szerint egy itteni ember várt bennünket táblával, névvel, mindennel, úgy ahogy azt kell. Az ember egyből meg is lett, úgy volt, hogy bevisz bennünket a városba. Ez nem így történt. Egy kis kavarodás volt az első 10-15 percben mert még vártunk valakit akinek velünk kellett volna jönnie, de aztán végül nem jött. Sajnos hatalmas negatívumként kell megemlítenem az egész városra vonatkozóan, hogy senki, de tényleg senki sem beszél semmilyen másik nyelven csak Spanyolul. Német felejtős, angol? Áhh dehogy, de még csak annyit sem, hogy Thank You, vagy Sorry. – Ez a reptéren is így történt, az ember akinek a mai napig nem tudjuk még a nevét sem, egy mukkot sem beszélt semmilyen másik nyelven. Persze Spanyolul folyamatosan tolta az információt hiába mondtuk, hogy elképzelésünk sincs mit mond. Majd mikor látta, hogy tényleg nem értünk semmit, elmondta újra. 🙂 Ez is igaz volt mindenkire a városban akivel csak kapcsolatba kerültünk. A pincérek ha mondtuk, hogy nem értjük, elmondták még 2x 3x, hogy biztos legyen a dolog.

Emberünk mondandójából, de inkább mutogatásából annyit sikerült megérteni, hogy mindjárt itt egy autó amivel mi megyünk de semmiképpen ne adjunk pénzt a sofőrnek. Oké. Ezt követő percekben beállt egy fekete mindenhol lesötétített autó, ez később kiderült, hogy itt teljesen normális a nagy meleg és a „biztonság” miatt. A taxis egy idős emberke volt, nagyon kedves, de aztán szintén egy szót sem beszélt semmilyen másik nyelven. Volt egy nagy Samsung telefonja amibe a fordítóval próbált aztán egy két poént elejteni. – Elindultunk a város felé. Végig bennem volt, hogy mi a fenét keresünk mi itt? Nem hogy éjjel, de egyáltalán. Azon aggódtam, hogy most tuti valami másik helyre visz bennünket ahol ellopnak mindenünket, vagy ki tudja mi történik. Éjszaka volt, és tudni kell a helyről, hogy a Medellín –i nemzetközi reptér 19 km-re van a várostól. Ennek fő oka, hogy a város hegyek közé épült így itt egy repülő nem tudna leszállni.

Ez a 19 km viszont több mint 1 óra út. Első megnyugtató látvány, hogy folyamatosan mindenhol fegyveres rendőrök voltak az utak mellett, és ellenőrzéseket tartottak. A második, amikor először megláttam a Medellín 19 km táblát. Ekkor kicsit megnyugodtam. A város első látványa valóságos csoda volt. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy repülő éjszaka száll le egy nagyváros közelébe. A hegyek annyira meredekek és magasak, hogy az az érzése volt az embernek, hogy repülővel közeledik a város felé. Szenzációs látvány volt. Feleségem végig aludta az egész 19 km-es távot, így teljesen lemaradt mindenről. Eközben folyamatosan résen voltam, mert bennem volt a feszültség az olvasottak miatt. Sokan azt írták, hogy megpróbálták őket elrabolni a taxival, vagy éppen a bankkártyájukat próbálták ellopni vagy lemásolni. Így volt alapja a feszültségemnek. Konkrétan kidolgoztam egy stratégiát ( 🙂 ) fejben fél álomban, hogy mit fogok majd csinálni, ha az ember valamit esetleg előhúz az ülés alól vagy bármit megpróbál. – Hála isten erre nem került sor.

Megérkeztünk a hotelhez. (Hotel Dann Carlton Colombia – Medellín)

Az utazás rendben volt. A hotelhez érve éreztem először, hogy ez igen csak a mi helyünk lesz. Az ajtót nyitották a csomagjainkat konkrétan ki sem tudtuk venni az autóból mert mire észhez tértünk már a hordárok kezében volt akik széles vigyorral várták, hogy elinduljunk befele. Az ajtóban fegyveres őrök. Ez később kiderült, hogy teljesen normális szinte az egész városban mindenhol. Volt olyan rész, ahol minden sarkon állt egy. A helyiek elmondása szerint ez így tök oké. A szálloda ájulás, de tényleg. Megfordultunk pár helyen a világban, láttunk pár hotelt kívülről belülről, de ez messze vitt mindent.

Sajnos a fotók nem fogják tudni visszaadni azt a pompát ami ott volt.

A szoba tökéletes, a berendezések minősége is, a 150cm-es LG tv beépítve a falba a fürdő az ágy minden perfekt. Távirányítós ablak sötétítők és lámpa vezérlés. Imádtuk. Megnéztük a mini bár árait ahol meghökkenve tapasztaltuk, hogy 15 dollár egy Red Bull 10 dollár egy sör, 8 dollár egy kis üveges 3dl-es ásványvíz. (Ez később kiderült, hogy nem úgy van ahogy azt mi gondoltuk elsőre.)

A szoba

Mivel nagyon fáradtak voltunk a közel 24 órás utazás után, én konkrétan ruhástól arccal belezuhantam az ágyba szó szerint csak úgy csattantam. Később tértem magamhoz amikor összeszedtem minden erőmet, levetkőztem és ami ilyenkor még szokás. 🙂

Másnap tudtunk először kinézni az ablakon. Az alábbi fotók a hotel szoba ablakából és a hotel legfelső emeletéről készültek.

Kilátás

Pár fotó ablakon keresztül készült, így előfordulhat, hogy tükröződik benne ez az, ezzel ne foglalkozzatok. 🙂

A látvány már itt nagyon megdöbbentő volt, látható az épületek minősége, a környezet szépsége, épsége és tisztasága. Eljött az első reggel amit kicsit vártam, mert gondolván majd most aztán itt mindenféle új kaját lehet kipróbálni. Ez kb így is történt. Sok olyan ételt volt amiről azt sem tudtuk, hogy micsoda. Ugyanez volt igaz a gyümölcsökre is. Minden étel-ital más volt, a banán is teljesen, tömörebb vastagabb és krémesebb a már ismert európai társától. A hotel több wellness –el, külső medencével konditeremmel mindennel fel volt szerelve. Minden tökéletes, mindenből a legjobb minőség. Eddig hatalmas pozitív csalódás a dolog.

Az első nap összeismerkedtünk szintén a konferenciára érkező párral, akikkel egyből neki is mentünk a városnak (gondoltam négyen azért sokkal biztosabb lesz ez).

A város őrület. Olyan éttermek, szalonok, boltok, világmárkák amikről azt gondoltam, hogy itt aztán tuti nem lesz… de volt, sőt. Az első napunkat egy bevásárló udvarban töltöttük ahol konkrétan tátott szájjal jártuk az emeleteket, utcákat. A mérete akkora lehetett mint Budapesten a West End City Center, vagy talán még nagyobb. Nem bírtuk bejárni az egészet. Itt egyetlen számunkra érdekes és inkább kényelmetlen mint negatív dolgot tudnék megemlíteni, az pedig az, hogy mindenhol elkérték az útlevelünket, egy szimpla ruha vásárláshoz is. Bármit vettünk útlevél kellett hozzá. Persze az útlevelünket az interneten posztolók tanácsára lemásoltuk, pontosabban lefotóztuk, és ha kellett a telefonból megmutattuk, az eredeti pedig a hotel széfjében pihent.

Egyedüli séta a városban

Miről is álmodhat egy Európai aki először van Colombia -ban? – Hát biztos nem arról, hogy egyedül sétálgat a városban. Az eltelt napok alatt egyértelműen arra jutottam, hogy a veszélyesnek vélt Colombia csak otthonról nézve az, hiszen mást sem hallunk, olvasunk mint, hogy itt les ránk valami minden sarkon. Mivel semmi jelét nem tapasztaltam ennek korábban, így arra az elhatározásra jutottam, megyek egy nagyobb kört. Na ez alatt a séta alatt keményen megtapasztaltam az igazi Colombia -i telet, szerintem még 35 fok is volt árnyékban, amúgy pedig égetett a nap rendesen, az egyik ottani ismerősünk úgy leégett mint nyáron otthon strandolás közben. A nagy meleg ellenére mindenki hosszú nadrágot viselt, ami eléggé érdekes volt. A rövidnadrágosokról egyből lehetett látni, hogy turisták. Én beolvadtam, bírtam a hatalmas hőséget. Amúgy nem, nem bírtam. 🙂

Colombia – Medellín Összegzés

Hozzá kell tenni az egész történethez, hogy Medellín belvárosában voltunk csak, nem láttuk Colombia többi részét, sem Medellín egyéb részeit. A tapasztalataink inkább a város fejlettebb területeiből adódnak. Mivel mindenki egyből a biztonságról beszél ha felüti a fejét Colombia, így azt tudom elmondani, hogy biztosan vannak városrészek amik kritikusak de azok Budapesten is és Bécsben is vannak. Biztosan történnek extrém dolgok, de azok máshol is megtörténnek. Nem gondolom azt, hogy kiemelkedőbb lenne bármelyik másik nagyvárosnál. Voltunk kint éjszaka egy szórakozó negyedben ahol valóban egymást érték a diszkók, a bárok, és úgy minden. A fiatalabb lányok ugyanúgy járkálnak kint egyedül nyitott rövid ruhákban,  mint otthoniak nyáron sietve egyik szórakozó helyből a másikba. Nem úgy néznek ki mint akik nem érzik magukat biztonságban. Ebben valóban semmi különbség nincsen, mint ahogy otthon sincs. Rengeteg ember van kint éjszaka, mindenhol megy a party hét közben is. Ennek ellenére sehol semmi problémát nem tapasztaltunk egyszer sem. Itt hozzá kell tegyem, hogy nagyon sok a rendőr, akik éjszaka is végzik a dolgukat, ez azért elég nagy biztonság érzetet ad. Sok a külföldi és a turista, nyakukban fényképezőgépek, drága telefonok, órák arany karkötők láncok. Ebből adódóan azt láttuk, hogy a valaha nagyon veszélyes város fényéveket fejlődött az elmúlt években. A helyiek elmondása szerint bizonyos kerületekbe, főleg a külsőkbe ne menjünk egyedül éjszaka, de úgy ennyi az egész.

Ami tetszett Colombia – Medellín –ben

• Szinte minden. 🙂
• Az emberek nagyon kedvesek, de úgy gondolom ez egész Colombia -ra általánosságban elmondható. Rengeteg nem Medellín -i de Colombia -i főleg Bogotá száramzású lakos jött a konferenciára akikkel váltottunk pár szót (némelyik tudott angolul).
• Az egész város szó szerint olyan mintha egy erdőbe épült volna, elképesztően sok a zöld terület, minden utcában fasorok, mindenhol olyan az egész mintha benne lennénk a dzsungelben. Itt nem termelik ki az erdőt mert fűteni kell.
• Nem éreztem egyszer sem azt, hogy ne lennénk biztonságban, bárhol is voltunk, éjszaka sem.
• Nagyon olcsó, a taxi pl 5800 pezó –ért hozott bennünket 4 fővel kb 20 perces úton, amit ha átszámolunk kb 530 Ft-ot jelent.
• Egy belvárosi legdrágább környéken lévő első rangú étteremben való étkezés 2 főre leves fő étel (steak és garnéla) plusz italok (sör és limonádé) kb 5.500 – 6.000 Ft.
• Nagyon nagy pozitív csalódás az egész város, elképesztően fejlett, sokkal fejlettebb mint Magyarországon bármi, és meg merném kockáztatni, hogy a jelen állása szerint nagyon sok Európai városnál is fejlettebb, tisztább és látványosabb. Mindenből a legjobb minőséget adják. Az épületeken semmin nem spóroltak a kivitelezők. A bevásárló központok magával ragadóak és óriásiak.
• Az utcák tiszták, sehol sem láttunk szemetelést.
• Az emberek előzékenyek és segítőkészek. Az egyedüli sétám alatt egy nagy forgalmú de keskeny felüljárón mentem át, ahol többen rám mosolyogtak amikor látták, hogy próbálok fotót készíteni a hídról lefele, meg is álltak, hogy ne zavarják meg a fotó készítését. Na ilyet nem láttam még sehol. (Meg kell említenem itt egy Las Vegas -i tapasztalatot hasonló felüljárón ahol még csak meg sem zavartam senkit a fotó készítésével, de ott beszóltak konkrétan: „milyen nyelven beszélnek ezek az állatok? utálom a turistákat” – Nagyon sokat és nagyon sokan tanulhatnának a Colombia –i emberektől.
• Ha kellene választanom, hogy hova költözzek Medellín nagyon nagy eséllyel indulna.
• Mindenkinél a legmárkásabb cuccok, a fiatalok Iphone X-el Louis Voitton, Armani, Michael Kors stb. táskákkal. Apple és Samsung órákkal, legmárkásabb ruhákban. Ami azért mondjuk meg ad némi biztonság érzetet a városi sétáink alkalmaira.
• Az utcákon a legújabb rengeteg márkás autó: BMW, Mercedes stb.
• A reptéren egy rendőr ellenőrzött bennünket, aki alig de valamicskét beszélt angolul. Majd mikor végeztünk vigyorogva elnézést kért, hogy ilyen gyenge az angolja és azt mondta, hogy azért tanulja. 🙂 – Ez biztos más országokban is így lenne…. ja nem!

Ami nem tetszett Colombia – Medellín –ben (itt nem volt semmi kritikus, inkább csak olyan kényelmi negatívumok)

• Senki semmilyen idegen nyelven nem beszél. Azt gondolom, így rengeteg lehetőségtől esnek el a helyiek.
• A pezó jelzése a dollár $ jelzés, így az első nap nagyon megkevert bennünket. Ez azonnal megtizedelte a hotel árait, a kiírt árak jóval olcsóbbak még egy Magyar vidéki kis vendéglőénél is.
• A WC megszokhatatlan. Hogy miért, az legyen meglepetés annak aki majd ide látogat.
• November végén December elején voltunk itt, ami a helyiek szerint az itteni tél, és nyakig betakarózva alszanak mert remegnek a hidegtől. Na ez itt azt jelenti, hogy nap közben 30-35 fok, éjszaka meg 20-25. Mi nyitott ablaknál takaró nélkül aludtunk. Napközbeni séta alatt szakadt rólam a víz. Nagyon meleg volt, amit a magas páratartalom még jobban fokozott.
• Az időeltolódás és az alvás ciklus megváltozásából adódóan 2 napig tartó fejfájás tört rám.
• Nagyon nagy a páratartalom, és szinte minden nap egyszer pár órára esett az eső, bár úgy olvastam valahol, hogy ez most pont az esős évszak. Mondjuk tél van, otthon meg -10 vagy még hidegebb.
• Rengeteg a jármű, így a városban a szmog is nagy, egy oda látogatónak egyből érezhető, este elül a forgalom akkor nem érezni annyira, de nap közben szörnyű.

Pár jó tanács azoknak akik Colombia – Medellín városába látogatnak

• Alapvető szavakat nem baj, ha megtanulsz Spanyolul. Köszönés, kérem, köszönöm.
• Mielőtt ide jössz, válts dollárt, abból válts helyi pezóra, bár a váltóban nem variáltak az euróval sem.
• Bankkártyát mindenhol elfogadtak nem volt sehol gond.
• Papírjaidat, főleg az útleveledet tartsd biztonságban, és csak annak másolatát használd vásárlásokhoz, az eredetit sehova ne vidd magaddal ha lehet.
• Ne menj éjszaka ki a város kevésbé fejlett környékein amennyiben lehetséges, bár mi nem tapasztaltunk semmit amitől tartani kellett volna, de ezt olvastam indulás előtt.
• Öltözz úgy ahogy a helyiek, bár itt aztán mindenkinél mindenből a legjobbat látni, így nem biztos, hogy mindenki megengedheti magának azt a szintet amit itt néhányan megütnek sima utcai viseletként.
• Kerülj minden illegális dolgot, itt a legkisebb illegális szer birtoklásáért is kaphatsz 10 évet azonnal kérdés nélkül, és valamiért azt érzem, hogy az itteni börtönök nem olyanok mint otthon.
• Bármikor is jösz egye esőkabát azért legyen nálad.
• Ha innen utazol tovább a reptéren 3 órával az indulás előtt kint kell lenni, ez valami őrület, de sajnos így van.
• A beutazáshoz semmilyen oltásra nincsen szükség, sehol sem ellenőrizték és nem is kértek semmilyen oltási papírokat, holott az interneten fellelhető dokumentumok erősen ajánlották.
• Ha valaki Bogotá -n keresztül repül Medellín -be vagy akárhova Colombia -ba akkor semmilyen vízumra nincs szüksége, ha viszont Miami felől érkezik, akkor Miami -ban a szokásos Amerikába kötelező Vízum vagy ESTA kelleni fog akkor is, ha csak átszállás van, mivel a fent leírtak szerint Miami reptere úgy működik, hogy akkor is ki kell menned ha csak átszállással mész tovább valahova. – Ez nagyon fontos információ lehet azoknak akik Miami -n keresztül közelítik meg Colombia -t.
• Ha a laptopot telefont tölteni akartok, vigyetek magatokkal Amerikai – Európai átalakítót, mert a hálózat 110-es és a csatlakozó Amerikai szabvány, helyben csak venni lehet átalakítót aminek vastagon megkérik az árát.

Az összes fotó Leica Typ-109 -el készült, ha érdekel a gépről egy általam készített leírás nézd meg ezt a linket: http://www.tsphoto.hu/leica-d-lux-typ-109/