Az élet egy Leica D-Lux Typ-109 -el nem olyan rossz, főleg ha pici és szuper minőség minden szempontból. A Typ-109-es pont egy ilyen. 🙂
A teszt szokás szerint arról fog szólni, hogy mit érez / tapasztal egy átlag felhasználó amikor kezébe veszi a Leica D-Lux (Typ-109) fényképezőt. A technikai jellemzőket mindenki megtalálja a neten ezer helyen, így ezekre nem is térnék ki olyan részletességgel. A gépről készült fotók saját készítésűek.
Leica D-Lux Typ-109 vásárlás előzményei
Sokat gondolkoztam rajta, hogy kellene egy kicsi gép ami tényleg minden pillanatban ott van, és a profi gépekhez mérten magasan teljesít. Csomó pillanat volt az életünkben amikor pl. utaztunk, kirándultunk, vagy nyaraltunk és nem volt más mint a mobiltelefon amivel le lehetett volna fotózni pl. egy naplementét, egy felhőt, vagy bármit ami éppen adott volt. Korábban még a mobilok nem fotóztak úgy ahogy jelenleg, így ezek a pillanatok megörökítetlenül maradtak és elvesztek. A profi gépeinket kicsomagolni, összerakni gyorsan nem lehet, főleg amikor a csomagtartóban, vagy a hátsó ülésen pihennek táskában. A fentiek szerint egy kompakt gépre volt szükség.
Több gyártó között hezitáltam, természetesen első sorban Canon majd Fuji, Leica stb. Persze a Milc-es vázak mozgattak inkább, mert azért mégiscsak az áll a közelebb egy profi géphez, de ott megint csak adott az alap probléma: nem fér be a zsebembe és nem lesz nálam minden pillanatban, nem tudom berakni a kesztyű-tartóba, vagy a mellény zsebbe. 🙂 – Ergó, Milc gép nem jöhetett szóba, hisz azzal nem lettem volna sokkal előrébb, sőt.
Megnéztem a teszteket, utána olvastam és minden szempontból a Leica jött ki a legjobbnak az igényekre vetítve. A választás viszont nem csak ez miatt esett rá, egyszerűen akartam egy Leica -t.
Nem bántam meg, hogy mellette döntöttem sőt, ha újra vennék biztos ezt venném.
Összegezve
A Leica D-Lux Typ-109 egy kompakt gép. Kicsi, könnyű (a profi vázakhoz képest) de azért megvan a maga súlya rendesen, ami azt is bizonyítja, hogy az anyaghasználaton biztosan nem spóroltak. Mindenesetre a kompakt szó talán most egy kicsit több figyelmet igényel mint egy átlag kompakt gép esetében. Ezt azért is gondolom így, mert olyan technikai tudás és minőség van ebben a kis vázban, ami nem mindennapos, és a piacon bátran merem állítani nem sokan közelítik meg. Rengeteg előnye mellett hátrányai is vannak, amiket lejjebb olvashattok, de úgy gondolom ezekkel együtt lehet élni.
Tények
Kicsomagolás:
Első pillanatban a doboz elég nehéz, azt a hatást kelti, hogy itt valóban van valami ami fémből van. Ezt később valóban meg is tapasztaljuk. Semmivel sem spóroltak, kb mindenből a legjobb minőséget kapjuk. Minden precíz és pontos. Ezt szerintem mindenki joggal várhatja el egy Leica esetén.
Doboz tartalma:
A Leica D-Lux Typ-109 -es doboza a vázon, a töltőn és a szokásos alap dokumentációkon kívül nem sok mindent tartalmaz. Kapunk hozzá egy vaku papucs takaró lapkát, amit az első bevetés közben el is hagytam 🙂 – ez később meglett. Kapunk még egy első pillantásra nagyon viccesnek tűnő külső vakut, ami aztán eléggé meglepő villanásokat produkál. Ezt nagyon jónak tartom, nem csak azt, hogy adnak hozzá vakut, hanem azt, hogy egy külső és a vázon magasabban helyezkedik el. Ez a villanás szempontjából azért jobb, mert így pl 75mm-es objektív állásban sem takarja ki semmi a vaku fényét. Ha ez most beépítve a váz testén lenne, akkor az objektív már belelógna a vaku fényébe.
A kicsomagolás alatt azért azt vártam, hogy valami különleges lesz az egész, olyan Leica -s, hiszen mégis csak egy Leica, de aztán semmivel sem másabb ez mint egy bármilyen váz-kicsomagolás.
Első bekapcsolás:
Szokásos konfigurációs beállítások, dátum, idő, nyelv. Engem valahogy meglepett, hogy alapból tud Magyarul. Ez abszolút pozitívum, bár lehet nem kellett volna ezen csodálkozni, én mégis megtettem. Az első config hamar megy, semmi cécó. Ez tetszett, mert alig vártam, hogy kattanjon a zár.
A Leica érzés:
Fogalmam sincs 🙂 – sosem volt előtte Leica gépem, se ilyen se olyan se semmilyen. Mindenesetre brutálisan jó fogni, és valóban van benne valami különleges a többi fényképezőhöz képest, lehet csak a tudat maga, de akkor is. Talán a köré épült kultusz teszi, vagy tényleg van benne valami ami a többiben nincs, nem tudom. Mindenesetre egy brutál kis jószág. 🙂
A tesztek
Nagyon sok idő kell ahhoz, hogy valaki egy Leica D-Lux Typ-109 -et mindenben kimaxoljon. Az együtt töltött fotózások alatt szinte minden helyzetre adott megoldást ez a kis váz. Kreatív sküvői fotókat is készítettem vele, persze csak így teszt gyanánt, de meglepően hozta a minőséget. Nem azt mondom, hogy neki mennék vele egy esküvőnek, de ha nem lenne más választásom nem nagyon aggódnék. Fókuszban nagyon szuper, nem nagyon hibázik, sőt talán semennyire. Nagyon gyors és pontos fókusz rendszere van. ISO-ban elég gyenge, 800 -as érték felett már azért csúnyán zajosodik. Akku időben szerintem páratlan, olyan 4-500 fotó körül lehet vele kényelmesen lőni, persze, ha valaki nem nézegeti vissza folyamatosan a fotókat. Az LCD kikapcsolható, ami nekem nagy megnyugvás. Az EVF nagyon szuper minőség szerintem ettől nem igazán van szükség jobbra. Váz tartása könnyed de mégis stabil. Kis mérete miatt bármilyen zsebbe befér, és nem fog bennünket zavarni utazások alatt. Videó szempontból 2 számomra fontos tartományt emelnék ki: FULL-HD és 4k mindegyiket tudja, így nekem minden területet lefedett.
Ami tetszett a Leica D-Lux Typ-109 -ben
- Majdnem minden tetszik, de tényleg, elképesztő. 🙂
- Nagyon kicsi, valóban elfér egy farmer zsebben, ultra kompakt érzést ad.
- RAW és JPG egyszerre, ahogy azt kell.
- Vaku brutál részletességgel állítható, Full Manuál, TTL.
- Állítható fókusz mezők. Aki csak középső fókusszal fotóz szeretni fogja.
- Hihetetlenűl gyors és pontos fókusz, minden helyzetben és fényviszonyban.
- Állítható fénymérési módok, mint a nagyoknál.
- A beépített presetek nagyon szépek letisztultak, és jól használhatók (vakuval együtt viszont nem működnek).
- Nagyon sokrétű beállítási lehetőségek, tényleg szinte mindent lehet.
- Káprázatos képminőség.
- Az objektív átfogása 24-75mm (35mm-re számolva.) – egyszerűen mindenre jó és használható.
- 24mm-en sem torzít a széleken.
- Nagyon jó belső kijelző.
- Fényerő F1.7 – F2.8 – nem hiszem, hogy ezt túl kellene beszélni 🙂 (igaz F1.7 csak 24mm-es állásban megy)
- Az egész gép fémből van.
- Anyaghasználat, első osztály.
- A kijelzők 100%-os lefedettséget adnak.
- A nagy kijelző funkciói, és lehetőségei.
- Videózás rengeteg lehetőséget rejt, és a beépített stabilizátornak köszönhetően kézből is jó videót lehet készíteni.
- 4k videó, hoppá hoppá 🙂 – nem használok amúgy ilyet, de van. 🙂
- Követő fókusz.
- Arckövetés.
- Max ISO érték 25.600.
- Záridő értékek (1/4000 fizikai zárral, 1/32.000 digitális zárral).
- Kezelhetőség, szinte minden kéznél van egyből.
- Nagyon tetszik a módok közötti váltás.
- SD memóriakártya foglalat, így nem kellett külön mondjuk micro sd kártyát vennem hozzá.
- Könnyű és gyors akku és memória kártya kivétel / csere.
- Az akku brutálisan bírja, az első feltöltést követően 5 napig ment masszív használat mellett. Ezalatt 472db fotót készítettem vele.
- A fókusz rendszere szinte minden fényviszony mellett megtalálja a helyes beállítást. Mondjuk az esetek 99%-ban középső fókusz ponttal használtam, szóval semmi automatika.
- Lightroom ingyenes liszensz (5.x de legalább van 🙂 ).
Ami nem tetszett a Leica D-Lux Typ-109 -ben
- Valahogy sosem tetszett ez a kidugom az objektívet magamból dolog. A váz kompakt, nem cserélhető objektíves, így mivel maga a cső elég nagy átfogású (24-75mm) valahogy meg kellett oldani annak eltüntetését kikapcsolt állapotban, hogy mégis megmaradjunk a komakt méretnél. Továbbá a 24 és 75mm -es állások közötti átjárást is létre kellett valahogy hozni, ami pl. 75mm-es állásban már elég hosszú, nekem már a zavaró kategória. Ez szerintem botrány, elég lett volna valami 35mm közeli fix objektív F2.8 -nál nagyobb fényerővel, és akkor álom gép. Aki ilyet vesz szerintem nem feltétlenük akar zoomolgatni.
- Magyar nyelvű használati utasítás. Ez konkrétan 7 oldalnyi (amiből 5 oldal az, hogy rakd be a kártyát, az akkut, és hogy kapcsold be a gépet) fénymásolt A4-es papír a gyári fóliázott dobozban. Nagyon kevés funkciót tárgyal, pedig rengeteg van, szóval aki azt várja, hogy majd mindent megismer, csalódni fog durván. Rengeteg opcióról egyszerűen szó sincs benne. Szinte az összes spéci funkciót magamtól kellett felfedezzem, amivel alapvetően semmi bajom, csak az ember hajlamos ilyen esetben elsiklani egy-egy apró beállítás felett. Persze angol használatit használtam hozzá amit a netről töltöttem le, így gyorsan ment. 🙂
- Macro módban „csak” 24 mm-en tudja a 3cm-es közel-pontot. Ez amolyan hát jól van legyen. Persze a prómócióban ez nincs odatéve mőgé.
- F1.7-es fényerőt szintén „csak” 24 mm-en tudja, amúgy F2.8 (szerintem ez is elég mindenre), de azért persze megnézném 75mm-es álláson F1.7-en. 🙂 Túl sokat akarok? Neeem. 🙂
- A gyári nyakpánt minősége eléggé ótvar, talán 2 nyarat ha ki fog bírni, és a nyakamat pl. szúrja mint valami műszálas pulóver – nekem ez a legnagyobb negatívum az egészben.
- A zoomolás elég lassú és macerás az objektív gyűrűivel. Egyszerűen kicsi a hely, vagy az én ujjaim vastagok. A zoomolásra 2 lehetőség is van alapbeállítás esetén (nem is értem miért erre van mindkét vezérlő alapból zoom-ra állítva, a zoom gyűrűt később át is állítottam ISO választásra), lehet „kézzel” tekerni az optika gyűrűjével, ami azt a hatást akarja kelti, hogy kézzel zoomolok tényleg manuálisan, de persze ettől ez még digitális lesz, egy kis motor hajtja az objektívet előre és hátra. Ez viszont a kisebbik gond, mert közben olyan az egész mintha laggolna, eltekerem és van némi késés (nem jelentős nem kell rémeket látni 🙂 ). Továbbá van az expó gomb körül is egy zoom lehetőség, ami szintén lassú de jelentősen kényelmesebb és jobb mint a gyűrűvel. A két funkció pont ugyanazt csinálja, szerencsére ezek a beállításokban módosíthatóak.
- A vaku használata közben nem lehet semmilyen presetet használni, ami nem feltétlenül gond, inkább csak annak aki nem akar utána egyénileg presetekkel vagy bármivel színezni egy-egy fotót.
- Ennyi pénzért már Milc-es gépet is lehet venni, így legalább egy gyári Leica tokot adhatnának hozzá ajcsiba, hogy kompenzálják a bruttó 300.000 Ft-os érzést.
Update 2018.12.20
Mára már sok kalandban vettünk részt együtt, így el kell mondjam azt, hogy ennek a kis vasnak sokkal sokkal több előnye van mint hátránya. A hátrányok inkább csak amolyan apróságok amik lehetnének másképp, de nincsenek. Ezeket leszámítva garantáltan egy elképesztő utitárs minden helyzetben, fagyban, hóban, melegben, tengerparton, erdőben, szélben, pontos gyors, ott van, jól bírja az akku, videót is tud, makrót is, és elfér a farmer zsebben is. Soha sehova nem indulnék el nélküle…..IMÁDOM!!! 🙂
A fenti fotók a Leica D-Lux -ról egy Samsung Galaxy S7-el készültek.
Az alábbi fotókat Leica D-Lux Typ-109-essel készítettem, a fotókon saját LR Presetek vannak.
Itt is megtalálsz: Instagram
